Ide kattintva meghallgatható az Adventi rádiós műsor
Advent

 Már napokkal ezelőtt megjelentek a virágárusoknál az ádventi koszorúk. A „szabályos” koszorú fenyőből készül, rajta három viola és egy rózsaszín gyertya. Más díszek is rákerülhetnek, de azok már nem tartoznak a lényeghez.

A katolikus templomokban és családi otthonokban egyaránt elhelyezik, és a négy adventi vasárnap, vagy már előző este mindig eggyel több gyertyát gyújtanak. A gyertyagyújtást közös énekkel, szentírási szakaszok felolvasásával és közös imádsággal végzik.

Tudjuk, hogy az Ádvent (az Úr eljövetele) Szent András ünnepe körül kezdődik. Négy ádventi vasárnap van karácsonyig. A katolikus templomokban ebben az időszakban nem díszítik virággal az oltárt, az orgona csak az ének kíséretére szorítkozik, a miséző pap viola miseruhát használ, de a harmadik vasárnap lehetséges a rózsaszín. Az Ádvent eredete a 4. századig nyúlik vissza.

Régi szokás templomainkban, hogy az ádventi hétköznapokon hajnali, úgynevezett rorate misét végeznek.

Az ádventben a keresztény ember készül karácsonyra, Krisztus születésének ünnepére, de egyben Krisztus világvégi eljövetelére is. A népi jámborság megnyilvánulásai az ádventi koszorú mellett a karácsony előtti betlehemezés, és a keresztény család közös Szent Család-járása. Amíg a betlehemezés karácsony eseményeit mondja el, addig a Szent Család-járás inkább a felkészülés ájtatossága a családi otthonokban.

 Az advent (várakozás) a keresztény kultúrkörben a karácsonyt (december 25-ét) megelőző negyedik vasárnaptól karácsonyig számított időszak. A karácsonyi ünnepkör advent első napjával kezdődik, és vízkeresztig (január 6-ig) tart. Advent első vasárnapja egyúttal az egyházi év kezdetét is jelenti.

Advent a karácsony (december 25.) előtti negyedik vasárnappal – más megfogalmazásban a Szent András apostol napjához (november 30.) legközelebb eső vasárnappal – veszi kezdetét, és karácsonyig tart. Az advent eredete a 4. századig nyúlik vissza. VII. Gergely pápa négyben határozta meg az adventi vasárnapok a számát.

Advent első vasárnapja, a keresztény egyházi év első napja mindig november 27. és december 3. közé esik.

A december 25. előtti utolsó vasárnap advent negyedik vasárnapja, az azt megelőző advent harmadik vasárnapja, és így tovább.

 Az advent szó jelentése „eljövetel”. A latin „adventus Domini” kifejezésből származik, ami annyit tesz: „az Úr eljövetele”. A karácsonyt megelőző várakozás az eljövetelben éri el jutalmát. Régebben egyes vidékeken „kisböjtnek” nevezték ezt az időszakot.

A katolikus egyházban advent liturgikus színe a lila (viola), mely a bűnbánatot, a szent fegyelmet és összeszedettséget jelképezi. Advent harmadik vasárnapján, örömvasárnap az Úr eljövetelének közelségét ünneplik; e nap liturgikus színe a rózsaszín. Az egész időszakban dísztelen a templomi oltár, az orgona szerepe pedig az énekek kíséretére korlátozódik.

Elterjedt szokás az adventi hétköznapokon hajnali (rorate) misét tartani. E szertartásokon különös hangsúlyt kap Szűz Mária tisztelete és a karácsonyi várakozás.

Ugyancsak adventhez köthetők az ó-antifónáknak nevezett egyházi énekek. Nevük onnét ered, hogy az „Ó!” felkiáltással kezdődnek.

 A szentcsalád-járás a 20. század elejéről származó katolikus szokás. A hívek minden nap más házhoz visznek egy a Szent Családot ábrázoló képet, és e képnél imákat mondanak, s kisebb szertartásokat mutatnak be. A népszokás arról a bibliai eseményről emlékezik meg, amikor a gyermekét váró Szűz Mária és Szent József Betlehembe érvén szállást kerestek maguknak.

Korábban szokás volt az adventi időszakban böjtöt tartani. Az adventi böjti idő alatt tiltották a zajos mulatságokat és az ünnepélyes házasságkötéseket, de az utóbbit az 1661. évi nagyszombati zsinat püspöki engedélytől tette függővé. A böjtölés hagyománya a 20. század közepén tűnt el.

 Adventkor a 1920. század óta szokás koszorút készíteni. Az adventi koszorú ősét 1839-ben Johann H. Wichern német evangélikus lelkész készítette el: egy felfüggesztett szekérkeréken 23 gyertyát helyezett el, melyek közül minden nap eggyel többet gyújtott meg karácsonyig.

Ma az adventi koszorú általában fenyőágból készített kör alakú koszorú, melyet négy gyertyával díszítenek. A gyertyák színe katolikus körökben lila, kivéve a harmadik vasárnapra jutót, amely rózsaszín. A gyertyákat vasárnaponként (vagy előző este) gyújtják meg, minden alkalommal eggyel többet. A világító gyertyák számának növekedése szimbolizálja a növekvő fényt, amelyet Isten Jézusban a várakozónak ad karácsonykor. Az adventi koszorún mind a négy gyertya egyszerre ég az utolsó vasárnapon.

Minden gyertya szimbolizál egy fogalmat: hit, remény, szeretet, öröm. A gyertyák egyben a katolikus szimbolika szerint egy-egy személyre vagy közösségre is utalnak:

Az adventi naptár használatának népszokása 1900 körül kezdődött, kialakulása egy német édesanyához kötődik, akinek kisfia, Gerhard, már hetekkel az ünnep előtt türelmetlenkedett a várva-várt és megszokott karácsonyi ajándékok miatt. Az édesanya ezért érdekes és meglepő játékot talált ki gyermeke számára: egy kemény papírlapot huszonnégy részre osztott, mindegyik részre rátűzött egy-egy darab csokoládét, majd megengedte, hogy a gyermek minden este megegyen egyet-egyet közülük. Mikor a kisfiú felnőtt, nem felejtette el édesanyja meglepetését, és üzleti vállalkozásba kezdett. Olyan naptárt szerkesztett, amelyen huszonnégy ablakocska mögé egy-egy darab csokoládé vagy cukorka volt elrejtve, s ezek csak a spaletták kinyitása után váltak láthatóvá.

 Mit is jelent az "Ádvent" szó?

Ádvent, Adventus Domini = az Úr eljövetele, röviden: Úrjövet. Ádvent az Úr kegyelemhozó eljövetelére való felkészülés időszaka.

 Milyen Úrjövetről emlékezünk meg Ádventben?

  1. Történelmi Úrjövet. Az Ószövetség várakozása Krisztus első (alázatos) eljövetelére "az idők teljességében".
  2. Kegyelmi Úrjövet. A hívő lélek várakozása Krisztus folytonos (lelki) eljövetelére a Karácsonyban.
  3. Eszkatologikus Úrjövet. Az Egyház virrasztó várakozása Krisztus második (diadalmas) eljövetelére az Utolsó Napon.

 Kik az Ádvent lelki mesterei?

1. Izaiás próféta, a vágyakozás tanítója;
2. Keresztelő Szent János, a felkészülés tanítója;
3. Szűz Mária, az önátadó, alázatos várakozás tanítója.

 Mi jellemzi az ádventi lelkületet?

1. Saját gyengeségünk, megváltásra való rászorultságunk tudata, mert "Isten a kevélyeknek ellenáll, az alázatosaknak megkegyelmez"
2. Bűnös múltunk elutasítása, állandó fohászkodás Isten irgalmáért: "Mutasd meg nekünk, Urunk, irgalmasságodat!"
3. Figyelmes, éber várakozás, reménykedő virrasztás: "Virrasszatok, mert amely órában nem is gondoljátok, eljön az Emberfia!"

 Melyek az Ádvent sajátos gyakorlatai?

  1. Csönd, elmélkedés, imádság.
  2. Készülés a karácsonyra.
  3. Bűnbánat.


A közelgő karácsony várakozásában szorgosan, mégis vidáman tisztítsuk ki lelkünket minden szennytől!

 

Ide kattintva a Karácsonyi rádiós műsort hallhatja
Karácsony

A karácsony egy keresztény ünnep, amelyen Jézus Krisztus születésére emlékeznek. Minden év december 25-én tartják világszerte, habár nem ezt a dátumot tartják számon Jézus születési dátumaként. Feltehetőleg vagy azért esett erre a választás, mert egyes keresztény szerzők szerint Jézus szenvedése, azaz a húsvét, illetve fogantatása az év azonos napján, március 25-én történt, vagy azért, mert ekkor volt a téli napforduló a Föld északi féltekéjén. Ez a keresztény ünnep az első nikaiai zsinat határozata értelmében Jézus Krisztus földi születésének emléknapja: az öröm és békesség, a család és gyermekség, az otthon és szülőföld ünnepe.

Annak ellenére, hogy a karácsony egy tradicionális keresztény ünnep, sok nem-keresztény ember ünnepli világszerte a szeretet ünnepeként. A modern és népszerű ünneppel együtt jár az ajándékozás, a karácsonyi zene, a különböző mintázatú üdvözlőlapok küldése, templomi ünneplések, karácsonyi ebéd és ünnepi hangulatú tárgyakkal való díszítés, mint például karácsonyfa - állítás, karácsonyi égők, girlandok, fagyöngyök és krisztustövisek elhelyezése, díszítése.

A karácsony szó a keleti keresztény egyház szláv nyelvéből kerülhetett a magyarba - valószínűleg bolgár közvetítéssel. Egyes bolgár nyelvjárásokban a kracsun szó a téli és a nyári napfordulót, illetve az azok körüli ünnepnapokat jelenti. Macedón nyelvjárásokban a kracsun kifejezetten karácsonyt jelent.

A kracsun szó az (át)lép jelentésű korcs- igei tőre vezethető vissza, a szó jelentése pedig a lépő, átlépő értelemtől a fordulónap, napforduló felé fejlődve jutott el mai tartalmáig.

Egy másik elmélet szerint az óegyházi szláv az albán nyelv karcun szavát vette át, melynek eredeti jelentése rönk, tuskó, utalva a téli napfordulókor tartott máglyarakás pogány népszokására.

Megemlítendő az az alternatíva is (az 1267-es Kassai kódex alapján), mely szerint a magyar kerecsen/kerecseny szóból származik e szavunk, visszautalandó a karácsonnyal egy időben tartott, régi magyar szokás szerinti sólyomröptetésre.

Hagyományos magyar elnevezés a kiskarácsony és a nagykarácsony, amely a valóságban két külön ünnepet takar: nagykarácsony december 25-e, karácsony első napja, kiskarácsony pedig január 1-je, újév napja. 

A karácsonyi ünnep szellemiségéhez, és jellegéhez hasonló ünnepek már korábban is léteztek, például a pogányok téli napfordulós ünnepe, a szaturnália - ünnepségek. Az ókori Rómában december 17-25. között tartották a földművelés istenének, Szaturnusznak ezt a nagy ünnepét. Ekkor nagy táncos vigadalmakat tartottak birodalom szerte. A fény diadalát ünnepelték a halál és a sötétség felett. A régi pogány ünnep vigasságokkal volt tele, mivel a téli napforduló a régi földművesek körében az újjászületést, a reményt táplálta. A földművesek számára fontos volt a meleg eljövetele, mivel a létük múlott rajta. A meleg időszak a bőség időszaka volt, míg a hideg időszak a sötétség és a nélkülözés időszaka, ilyenkor az isteneket igyekeztek jókedvre deríteni. A szolgák megajándékozása is elterjedt volt. A házakat örökzöld borostyánokkal díszítették.

Miután a kereszténység államvallás lett, hamarosan hivatalos keresztény ünneppé nyilvánították Jézus születését. Ezt az eseményt a 4. századtól kezdték ünnepelni, január 6-án Epiphaneia néven. Karácsony ünnepe 354-ben került át december 25-re, amikor pápai rendeletben a téli napfordulót az egyházi ünnepek közé iktatták. A választás nagy valószínűség szerint azért esett erre a napra, mert azzal akarta a katolikus keresztény egyház ellensúlyozni a pogány Napisten kultuszát, hogy a december 25-én végződő római szaturnália ünnep helyére állítsák a keresztény karácsonyt. Ezzel a császár könnyebben áttérítette a pogányokat a kereszténységre, beolvasztva a pogány szimbólumokat, jeles napokat és szertartásokat a keresztény hagyományba, új vallási tartalommal töltötték meg a pogány ünnepeket.
Az egyház december 25-én kezdte ünnepelni Jézus születését, január 6-án pedig a
Jordán folyóban való megkeresztelését (vízkereszt
ünnepe).

A keresztény vallási ünnep Jézus születésének történetére épül. A keresztény hit szerint Jézus a próféták által megjövendölt Messiás, aki megváltja az emberiséget a bűntől.

A Biblia leírása szerint Jézus szegényes körülmények között született, egy istállóban, mert senki nem fogadta be a házába a várandós Máriát, Jézus édesanyját a születés estéjén. A történet szerint napkeleti bölcsek („háromkirályok”) indultak útnak ajándékokkal köszönteni a születendő Messiást, és egy fényes csillag vezette el őket Jézushoz.

A 16. században a reformáció új tartalommal töltötte meg a karácsony ünnepét is. Az addigi templomi liturgia kezdett beköltözni a házakba. Az emberek a Biblia otthoni forgatása révén a vallásos ünnepeket és szertartásokat elkezdték otthon is ünnepelni. Kialakult sok karácsonyi szokás, például a karácsonyfa-állítás, ez először az evangélikusoknál Németországban. A 18. században már egész Németországban szokás volt karácsonyfát állítani. Innen jutott el a 19. században előbb Ausztriába, majd egész Európába, a kivándorlókkal az Újvilágba, és így kezdett meghonosodni az egész nyugati keresztény világban. A karácsonyfákat kezdetben édességekkel és gyümölcsökkel díszítették fel, később kezdett kibontakozni az üvegdíszek megjelenése.

A szaloncukor hagyományos magyar édesipari termék: selyem- és sztaniolpapírba csomagolt, csokoládé-bevonatos cukorka, amelyet a karácsonyfa díszítésére használnak. A szaloncukor ősét (fondantcukor) a franciák kezdték el készíteni a XIV. században, tőlük jött be német közvetítéssel a XIX. század első harmadában, és lett népszerű Magyarországon.

Ma gyakorlatilag csak a magyarok aggatnak a karácsonyfára szaloncukrot, így ez a termék hungarikumnak tekinthető.

A karácsony megünneplése az idők során egyre inkább szokássá vált a nem vallásos családok körében is, a szeretet, a béke ünnepeként, a vallásos keresztényi rítusok egy részét átvéve. Napjainkban, az európai zsidó-keresztény kultúrkörben a karácsony népszerű és sokakat érintő ünneppé vált, amely mindenki számára más-más jelentést hordoz.

Magyarországon a katolikus keresztények számára Jézus születésnapjának fénypontja a karácsonyi misén való részvétel (24-én éjfélkor vagy 25-én napközben). December 24-én a hagyomány szerint a családok böjtölnek (karácsony böjtje), és csak este fogyasztják el a böjti vacsorát. Ez eredetileg alma, dió, méz és fokhagyma, majd vajas bableves hús nélkül (böjtös bableves), végül mákos guba volt. Újabban kialakult szokás, hogy hal, illetve töltött káposzta, napjainkban már esetenként pulyka is kerül ilyenkor az asztalra.

A néphagyomány szerint a karácsonyi asztal fontos szerepet játszott az ünnepkor. Az asztal díszítésének és az étkezésnek szigorú rendje volt. A feltálalt fogásoknak mágikus erőt tulajdonítottak. Régebben a karácsonyi abroszt tavasszal vetőabrosznak használták és abból vetették az első gabona magvakat, hogy bő termés legyen. A megterített asztalra gabona magvakat helyeztek és abból adtak a baromfiaknak, hogy jól tojjanak, az asztal alá pedig szalmát tettek, annak emlékére, hogy Jézus jászolban született. Később ezt a szalmát a jószág alá tették, hogy egészséges legyen, de volt ahol a gyümölcsfákra is kötöztek belőle, jó termést remélve.

A szigorú rituálékhoz tartozott, hogy a gazdaasszony nem állhatott fel vacsora közben az asztaltól, hogy jól tojó tyúkjai legyenek.

December 25-én következik a karácsonyi ebéd vagy karácsonyi vacsora. A család, esetleg a nagyobb rokonság ilyenkor összegyűlik, hogy együtt fogyassza el a karácsonyi ételeket. A magyaroknál a bensőséges családi együttlét általában 24-e estéje (szenteste), míg a nyugat-európai országokban többnyire 25-e.

Régebben a betlehemezés volt a legismertebb és legelterjedtebb karácsonyi szokások egyike, amely egy többszereplős dramatizált játékot jelentett. E hagyományt az egész országban ismerték, nagyon sok helyen ma is gyakorolják. A falusi betlehemezés legfontosabb eleme a betlehemi pásztorok párbeszédes, énekes játéka volt. A dramatizált játék fő eleme a Kisjézust imádó három pásztorról szóló bibliai történetre, köztük a nagyothalló öreg pásztor tréfás párbeszédére épült. A betlehemezés fő kelléke egy templom alakú betlehem volt, amelyben a Szent Család volt látható. A pásztorjáték szereplői voltak a kistemplomot vivő két angyal, a három pásztor, illetve a szatmári országrészben őket kiegészítette a huszár és a betyár alakja.

A nem vallásos, de keresztény kultúrkörbe tartozók számára a karácsony általában a szeretetet, a családi együttlétet jelképezi. Karácsonykor elterjedt szokássá vált megajándékozni szeretteinket. Az üzletek és áruházak a szentestét megelőző hetekben igyekeznek kihasználni az ajándékozás szokását, és reklámdömpinggel próbálják bevételüket többszörözni – ezzel sokszor pusztán fogyasztási lázzá torzítva az ünnep hagyományos és valódi lényegét, amelyet Ara Rauch így fogalmaz meg:

„Hiába keresed a feldíszített fán
nem találod meg a megvásárolt ajándékokban
nincs belesütve a bejglibe és mézeskalácsba
nem foglal helyet az ünnepien terített asztalnál

egy helyen létezik
onnan árad ki
felragyogtatva a csillagokat is
fényével áthat
melegébe ölel
az a pont a világ közepe
szívnek nevezik.”

 

Ide kattintva a Luca napi rádiós műsort hallhatja
Lucázás


Luca napjához több népszokás is kapcsolódik. Ezek eredete valószínűleg az, hogy a Gergely-naptár bevezetésekor jó ideje ez a nap volt az év legrövidebb napja (ellentétben a mai téli napfordulóval, ami december 21-én, esetenként 22-én van).

Luca napon régen tilos volt fonni, sütni, mosni. Nem volt ajánlatos kölcsönadni sem, mert az elkért dolgok boszorkányok kezére kerülhettek.

Ezen a napon Szent Lucára emlékezünk, aki egy előkelő szicíliai családban nevelkedett. A kereszténység nem tartja fontosnak, Szent Luca már csak a legendákban él.

A keresztény hitre tért szép fiatal leány szüzességet fogadott, hogy életét Krisztusnak szentelhesse, majd mártírhalált halt hitéért. Példamutató tisztasága és alázatos élete folytán nevét a fény (lux) szóval is kapcsolatba hozták.

Luca Németországban kedvelt szent. Északon a Luca-menyasszonyt koszorúval és gyertyával 1780-ban említik először, a szokást újraélesztették Svédországban, Alfred Nobel halálának évfordulójával összefüggésben. Nevezeten a Nobel-ünnepségek zárónapja december 13., és e napon gyertyás-koronás lányok köszöntik az új Nobel-díjasokat. Magyarországon Luca-napon a család minden tagjának sütnek egy lucapogácsát, és egyikbe pénzdarabot rejtenek el. Aki ráharap, szerencsés lesz.

A Luca-naptár a régi magyar Luca-hagyománykör egyik eleme, mi szerint a következő esztendő januárjában a megfigyelési helyen olyan idő lesz (átlagosan), mint Luca napján (december 13.), februárban olyan, mint Luca másnapján és így tovább egészen karácsonyig, ami a következő decemberi időjárásra utal.

A következő év termését próbálták megjósolni a Luca-búza keltetésével. Luca napján búzaszemeket kezdtek csíráztatni a kemence közelében, amelyek karácsony tájára zöldültek ki. Később a kikelt búzával az adventi oltárt díszítették.


Luca napját magyar nyelvterületen „gonoszjáró nap”-nak is tartják, ezen a napon különösen a boszorkányok rontása ellen kell védekezni. Számos népszokás alakult ki, melyek közül a Luca szék készítése az egyik.

A Luca szék hagyományos alakja, az ősrégi idők óta varázserejűnek hitt pentagramma vagy pentalfa, magyarul boszorkányszög: egy szabályos ötszög köré irt öt egyenlő szárú háromszögből kialakuló csillag.

A széknek olyan erősnek kellett lennie, hogy egy férfiember súlyát megtartsa. December 26-án az éjféli misére a „mesterek”, (rendszerint fiatal emberek), a kabátjuk alá rejtve lopták be a templomba a széket, majd ráállva, megláthatták a boszorkányt. A boszorkányok ilyenkor szarvakat hordtak és emiatt a templomkapun belépve a fejüket le kellett hajtaniuk. A Luca székén állva éjfélkor viszont felismerték őket. Ezután a fiatalembereknek el kellett menekülniük, nehogy a boszorkák széjjeltépjék őket. A menekülők a zsebükben mákot vittek, hogy menekülés közben elszórhassák. A boszorkányoknak a mákszemeket fel kellett szedegetniük és így nem tudták elkapni a fiatalokat. A Luca székét aztán otthon tűzre vetették, a tűzben a sok kis fadarab sikoltozni kezdett, és ha csend volt karácsony hajnalán, még hallhatták a boszorkányok, a fadarabok jajgatását is, mert ez a tűz a boszorkák végét jelentette. Ezután a kulcslyukba fokhagymát kellett dugni, a kést a bal ajtófélfába vágni, a söprűt pedig keresztbe állítani, hogy minden rontástól védve legyen.

A Luca ostor ennek a népszokásnak egy változata, amit úgy kellett elkészíteni, hogy az ostort alkotó zsinegen kellett minden nap egyet csavarni, majd karácsony éjjelén pattogtatni vele. Az ostor hangjára odagyűltek a boszorkányok.

Bocz János
dombóvári fafaragó tanító, népi iparművész kutatásai és az ő elődeinek elbeszélése nyomán a Luca széknek 13 darabból kellett állnia és 13 napig készítették.

A Luca széke készítését december 13-án kezdik el. Kilencféle fát használnak fel hozzá: kökényt, borókát, jávorfát, körtét, somot, jegenyefenyőt, akácot, csert és rózsafát. Szögek helyett kizárólag fából faragott ékek tartják össze. 13 napig készül úgy, hogy minden nap csupán egy-egy műveletet lehet rajta elvégezni, innen ered az a népi mondás is, hogy „Lassan készül, mint a Luca széke”.


Lucázás (kotyolás, palázolás)
Luca napjának hajnalán a gyerekek (esetenként kísértetnek öltözve) körbejárták a házakat, és lopott fán vagy szalmán térdepelve mondókákkal bő termést és jószágszaporulatot ígértek kisebb ajándékokért cserébe, és átkokat, ha nem kapnak ajándékot.

További szokások
A néphit kétféle Lucát ismer: a jóságost és a boszorkányost. Ez utóbbi terjedt el a néphagyományban. Kevés olyan jeles nap van, amelyhez annyi szokás, hiedelem, jóslás, tiltás kapcsolódna, mind december 13-hoz, Luca napjához. Ez a nap épp úgy alkalmas volt termékenység varázslására, mint házasság-, halál- és időjóslásra, vagy bizonyos női munkák tiltására. Az első látogatóból a várható állatszaporulatra jósoltak. Ugyanis, ha Luca reggelén férfi lép a házba, a szaporodás bika lesz, ha pedig nőlátogató érkezik, üsző.

Luca napját az egész magyar nyelvterületen gonoszjáró napnak tartották, ezért mindenütt védekeztek a boszorkányok ellen. Fokhagymával dörzsölték be az állatok fejét, az ólak ajtajára keresztet rajzoltak, hamut szórtak a kapuk elé, lefekvés előtt fokhagymás kenyeret ettek, hogy szagával elriasszák a gonosz szellemeket, és elzárták a seprűket, nehogy azon nyargalásszanak a boszorkányok.


A lányok ezen a napon 12 gombócot főztek. Mindegyikbe egy férfi nevét rejtették. Amelyik gombóc legelőször a víz felszínére jött, megmondta ki lesz a férjük. Az időjárásra a székelyek hagymából jósoltak. A vöröshagymából lefejtettek 12 réteget, ez az év egy-egy hónapjának felelt meg. Mindegyikbe egy kevés sót szórtak, amelyikben elolvadt, az a hónap esősnek ígérkezett, a többi száraznak. Szintén Luca napkor voltak szokásban bizonyos, finomnak éppen nem mondható tréfák is. Egyes vidékeken a legények leakasztották a kertkaput, máshol szétszedték a szekeret a gazda legnagyobb bosszúságára.

 

 

Információk, tájékoztatók

Betlehemes játék 2012.

Nyitó kép: A pásztorok a földön fekszenek. Bejön a Próféta (angyal kíséri), szól a közönséghez.

Próféta: 

Királyok, népek, emberek!
Most már csak rám figyeljetek!
Isten döntött felőletek,
soknak tartja bűnötöket.
Ám a Mindenható tudja:
mily nagy sok rossz szokás súlya,
Egyedül nem szabadultok,
bármilyen nagy jó szándéktok!
Ezért küldi el Szent Fiát,
akit áhít mind a világ!
Ám nem úgy, mint gondolnátok!
Szegény lesz a Megváltótok.
Szegények királyaként jön,
megváltást hirdet a Földön.
Rejtsétek őt szívetekbe,
gyertek velem Betlehembe! 

Angyal 1.:

Ébredj, ember mély álmodból!

Ének: Mennyből az angyalmindenki énekli 

Kispásztor:

Hallja, Öreg! Hallja, Dani!
Itt az idő már váltani.
Hajnal van, vagy mi a kánya?
Világosság éjszakába?
Vagy micsoda tünemény ez?
Ezer pásztortűznél fényesb'.

Fiatal pásztor:

Be vagy sózva, öcskös, látom.
Mért zavar a nyugodt álmom?
Ugrándozni támadt kedved?
Eridj, de engem kímélj meg.
(ásít...)
Hanem ahogy most elnézem,
tényleg fény támadt az égen.

 Öreg pásztor:

Sokat ivott este kelmed.
Te meg, öcskös, korán kezded.
(ellentétes irányba néz)
Nem látok én fényt itt semmit,
csak a Holdat, az is ásít!

Kispásztor:

Ugyan, Öreg, hova bámul?
Igaz, hogy sötét van hátul.
De e kis domb tetejében
valaki áll erős fényben.

Angyal 1.:

Végre, hogy észrevettetek,
mind hát talpra serkenjetek.
Küldetésetek van mostan,
Megváltó vár a városban.

Öreg pásztor:

Bevarrva egy kis vánkosban?

Kispásztor:

Nem vánkosban, a városban.

Angyal 1.:

Igen, igen, Betlehemben!

Öreg pásztor:

Olyan messzi? Debrecenben?

Kispásztor:

Nem, csak itten Betlehemben.

Angyal 1.:

Istállóban, kis jászolban.

Öreg pásztor:

Palotában? Szép hintóban? 

Fiatal pásztor:

Nem, Öreg, szegény e kisded,

istállóban született meg.

Angyal 1.:

Induljatok hát, hitetek legyen az iránytű.

Ének: (Pásztorok, pásztorok Betlehembe) – éneklés közben útra kelnek a pásztorok, míg ők énekelve járkálnak, vált a szín – Betlehem, Mária, József, a kisded Mária kezében, Angyal 2. mögöttük áll

József:

Szomorú ez este nekem,
oly bezárt szívű Betlehem.
A Szentlélek rám bízta, hogy
Jézusról gondoskodhatok.
De csak ennyire futotta,
istállóban fa jászolka.
Szívem belül mégis lángol,
hogy láthatom a Megváltót.

Mária:

Hű jegyesem, ne törj érte,
nézd, karomon szemünk fénye,
Hogy mosolyog a világra!
Alig várja, hogy megváltsa.
Ahogy hallom, máris jönnek,
kik jászolához térdelnek,
Pásztorének szűrődik be,
hitük hozta őket ide.

Kispásztor:

Ördög vigye az ördögöt,
a hó gáncsolt, a szél lökött,
a kísértés visszahúzott,
a kegyelem ide vonzott.
(földhöz vágja kucsmáját)
Nem vagyunk mi uraságok,
csak ütött-kopott pásztorok.
Van azért kérges kezünkbe',
ajándék is valamicske.

Angyal 2.:

Hallod-e, te, zöldfülűcske,
szépen szólj e csendességben!
Ördögöt szóba se hozzad,
kucsmádat meg fölmarkoljad!

Fiatal pásztor:

Kicsi Jézus, úgy siettünk,
hogy lássuk, mit alig hittünk.
De sokan vártak már téged!
De vajon majd hisznek néked?

Öreg pásztor:

Nyájunk az ég alatt hagytuk,
mi meg ide elballagtunk.
Mintha sosem láttunk volna
istállót e szép városba'.

Fiatal pásztor:

Ej, Öreg, nézzen már széjjel.
Ne aludjon egész éjjel.
Nem az istálló a fontos,
hanem aki született most.
(Odavezeti az öreget a kisgyermekhez.)
Ő az itt, a kis Jézuska,
ő a világ Megváltója!

Öreg pásztor:

Ifjúkorom legszebb álma,
vén szemeim boldogsága!
Mielőtt meghaltam volna,
üdvösségem ő elhozta.

Angyal 2.:

Várj még, öreg, a halállal,
előbb még nagy boldogsággal
vidd hírül, amit itt láttál,
miről eddig csak álmodtál!
Vidd hírül a kevélyeknek,
bezárkózó szívűeknek,
hogy kit ők be nem fogadtak,
fénye lett e zord világnak.

Ének: (A ,,Dicsőség mennyben az Istennek'' dallamára...)
(Minden jelen lévő szereplő énekli.)

Ég és föld együtt énekel ma.
Tenéked, világ Megváltója.
Angyalok és emberek, fiatal és az öreg,
Ég és föld, angyalok, emberek.
Betlehem, eljött dicsőséged.
Úr Jézus lett a te vendéged.
Gonoszok és irigyek,
térjetek meg, higgyetek,
Betlehem, Úr Jézus, vendéged.
Pásztorok, híven imádjátok.
Ez éjjel kegyelem szállt rátok.
Láthatja két szemetek, kiért a világ eped.
Pásztorok, kegyelem szállt rátok.

Kispásztor:

Az ám, mielőtt elmennénk, elő az ajándékokkal!

József:

Hát te, öreg, mondd, mit hoztál,
ki az imént imádkoztál?

Öreg pásztor:

Elhoztam öreg kulacsom,
régi kincsem neki adom.

József:

Talán csak nem bor van benne,
vagy pálinka egy kisdednek?

Öreg pásztor:

Nem, nem! Mézzel van csordultig,
érezze, sokan szeretik.

József:

Hát te, Dani, mit rejtegetsz,
ajándékba mit tervezgetsz?

Fiatal pásztor:

Szép furulyám míves darab,
a Kisdednek nagy kincs marad,
Elhoztam hát, hogy átadnám,
benne ezer kedvenc nótám.

 József:

Kispásztor, könnyes a szemed,
ajándékod vajh mi lehet?

Kispásztor:

Itt e kicsiny dobozkában
egy madárfióka pár van.
Én találtam, nevelgettem
mind a kettőt oly gyengéden.
Elhoztam most Szűzanyának,
a boldog édesanyának,
Hogyha majd az áldozatot
Jézusért bemutatjátok,
Ezt adjátok köszönetként
Istennek e kisgyermekért.

Szűz Mária:

Milyen figyelmesek vagytok,
vigasz nélkül el nem hagytok.
Örömöm e Kisded felett
Ti csak még megtetézitek.
Áldott legyen minden apró
figyelmesség a világon,
mit egy ember a másiknak
nyújt s véle az Úr Jézusnak.

Angyal 1.:

A földön ilyen szép estét,
nem láttam én soha tán még.
Ennyi jó érzés, szeretet
tölti el az embereket,
akik Jézust megismerték,
életük neki szentelték.

 Angyal 2.:

Bár mindenki ilyen lenne,
mint e pásztorok ma este!
Figyelmesek, jószívűek,
lemondók, áldozatkészek.
Jézustól a föld szebb lenne,
béke az emberszívekbe'.

Angyal 1.:

Higgyük hát hogy a gonoszság
eltűnik egy szikra alatt,
ha szeretet lép helyébe,
szelídség és jóakarat.
De ehhez ám meg kell térni,
Isten útjára kell lépni!
 

Próféta: (kezében gyertya ég)
Mindent jól megjegyeztetek?
Van még hitetlen köztetek?
Mindnyájan Hozzá tartozunk,
ő a békénk, ő az Urunk!
Ugye, meg tudtok változni?
Tudtok áldozatot hozni?
Reggel s este imádkozni?
Egyházatokhoz tartozni?
Hiszen őt fel itt lelitek,
megtisztítja szíveitek!
Most már ezen örvendjetek,
áldása legyen veletek!

Ének: Csendes éj – mindenki énekli

Csendes éj, drága Szent éj
örvendj szív, bízva kérj!
Isten gyermeke áldva néz rád,
hív az óra, amely víg reményt ád.
Jézus a Földre leszált,
Jézusunk Földre leszállt. 

Próféta: A 9. A osztály nevében mindenkinek áldott karácsonyt, kellemes ünnepeket kívánunk!

 

Vissza az iskolánk honlapjára

Karácsonyi projekt

Palóc témahét

Hagyományok projekt

Fáy és a reformkor témahét

Támop 2009-2010

Támop 2010-2011

Támop 2011-2012

Összegző értékelés
-három hetet meghaladó projekt-
(KARÁCSONY) 

A karácsony ünnepköre elnevezésű, három hetet meghaladó projektet a 9. A osztály bevonásával valósítottuk meg, 2012.november 26. és december 21. között.

A magyarórákon megismertettük a tanulókkal a Biblia jelentőségét, felépítését; foglalkoztunk a műben fellelhető fontosabb irodalmi műfajokkal, a Biblia képzőművészetekre, irodalomra, élő nyelvi alkalmazásra történő hatásával; kiemeltük annak történelmi és vallástörténeti szerepét, megismerkedtünk számos bibliai történettel, személyiséggel, stílusfordulattal. Ez utóbbiakkal kapcsolatosan a tanulók önálló projektfeladatként is gyűjtöttek ismereteket, majd beszámoltak gyűjtőmunkájuk eredményéről. Szorgalmi feladatként lehetőségük volt olyan prezentáció készítésére is, amely a Biblia irodalomra, képzőművészetekre, zenére gyakorolt hatását mutatja be. Az összegyűjtött anyagból tabló készült.

Az osztályfőnöki órák keretein belül foglalkoztunk az adventi, a Luca – naphoz kötődő és a karácsonyi népszokásokkal is. Ezen anyagokból állítottunk össze tablókat, melyek most a tanterem falát díszítik, de készítettünk három rádiós műsort is, melyeket bemutattunk az iskolaközösségnek.

A betlehemes műsor elkészítéséhez is gyűjtöttünk anyagot, elkezdtük a próbákat is, de a betlehemezés maga már nem valósulhatott meg – az abban szereplő tanulók sorozatos megbetegedése okán.

Az osztály készített karácsonyi teremdekorációt is, ezt a munkafolyamatot – az előzőekben felsoroltakhoz hasonlóan - az osztályfőnök, Soósné Lehoczki Beáta vezette.

Emellett – kézműves foglalkozás keretein belül – a tanulók megismerkedhettek a saját készítésű karácsonyi díszek, ajándékok készítésének szépségeivel - részben hulladék anyagok felhasználásával. Ebben Bakóné Dávid Judit kolléganő volt a segítségünkre.

Az idegen nyelvi (konkrétabban a német) órákon is készült az adott nép karácsonyi szokásait felelevenítő tabló.

A tavalyi évhez képest jóval nagyobb hangsúlyt helyeztünk idén az adventhez, lucázáshoz, karácsonyhoz fűződő néprajzi ismeretek átadásra – Molnárné Jancsura Ildikó kolléganő áldásos tevékenysége révén. Ő segítette a tanterem adventi koszorújának elkészítését is, ő mutatta meg a tanulóknak a Luca – naptárt, melynek mintájára az osztály is készített egyet, de szintén vele és az osztályfőnökkel készítették el a tanulók a tantermi karácsonyfa díszeit is, természetes anyagok (pl. aszalt gyümölcsök) felhasználásával.

Sikeres és hasznos három hetet meghaladó projektet tudhatunk magunk mögött. A tanulók élvezték az egyes programelemeket, szívesen vettek részt a tervezet megvalósításában, hoztak egyéni ötleteket is. Az előzetesen tervezett projektelemek java részét sikerült megvalósítanunk, sőt: kifejezetten nagy tetszést arattak a diákok körében azok az újdonságok, amelyeket idén vettünk be a karácsonyi projektbe.

Bátonyterenye,2012-12-21


                        Soósné Lehoczki Beáta
                            programfelelős